Párkapcsolati
mediátor

BLOG


  • Van valami, amit a férfiak egyszerűen nem értenek: honnan tudja a feleségük, hogy pontosan mikor, mire kell rákérdezniük? Miért fordul meg a fejükben az, amit hétpecsétes titokként akarnak megőrizni maguknak? Miből jönnek rá, ha nem mondanak igazat? És honnan tudják meg, hogy nagyobb a baj, mint gondolják, és fittyet hányva a férfi szóra titokban már intézkednek is - sokszor a férfiak szerencséjére.
    Számtalan kutatás bebizonyította már, hogy a férfi és a nő eltérően gondolkodik. A nők sokkal érzékenyebbek, szemben a férfiakkal, akikben addig nem tudatosulnak az érzések, amíg meg nem tapasztalják.

    Mint a bevezetőben is utaltam rá, a legtöbb fejtörést mindig az okozza a férfiaknak, hogy honnan tudják meg – pontosabban érzik meg -, hogy pl. füllentenek, vagy netalán félreléptek. Ebben nincs semmi misztikum, egyszerűen arról van szó, hogy a nők úgy reagálnak férjük jelzéseire, mintha a sajátjaik lennének. Képesek azonosulni a másikkal, akivel beszélgetnek. A racionálisan gondolkodó férfiak el sem tudják képzelni, milyen finom kis letapogató szerkezetekkel rendelkeznek.

    A kommunikáció során átveszik párjuk légzését, ösztönösen elemzik arcmozgásukat, hanghordozásukat, szavukat, és ha azok egymásnak ellentmondanak, megszólal egy vészjelző. "Ding-ding! Valami nem stimmel, lehet, hogy baj van! Mi lehet az?" Úgy is fogalmazhatnánk, képesek kitalálni párjuk érzéseit és gondolatait. Nem minden esetben gondolnak egyből rosszra. Először kíváncsiak, érdeklődnek a részletek iránt, ami semmi több, mint puszta információ-szerzés. Segíteni szeretnének. De ha elutasításon vagy újabb hazugságon kapják a párjukat, akkor válik egyre feszültebbé a helyzet. Ekkor kezdenek el gyanakodni. A férfiak a szorongást, kétségbeesést, mások fájdalmát nehezebben veszik észre, ezért sokkal több időre van szükségük, hogy érzelmileg ráhangolódjanak másokra.


    A férfiak sokszor arra panaszkodnak, hogy a feleségük nem veszi észre, mennyire szeretik őt. Másik oldalon viszont a nők azt nehezményezik, hogy a férjük érzéketlen, képtelen kimutatni az érzéseit, túlságosan zárkózott, keveset kommunikál. Uraim, azért valljuk be őszintén: ezek a szerető, mindent látó szemek sokszor mentettek meg minket olyan helyzetekben, melyekből nem láttunk kiutat.

    A fentiek alapján tehát ne a titkolózás tökéletesítésén fáradozzunk, mert úgysem fog sikerülni, hanem inkább fordítsunk több figyelmet a szeretetre, tiszteletre és az érzelmeink kimutatására. Ebben ugyanis olyan mesteri párunk akad, aki valóban tökéletessé tehet - a saját képességeink és határainkon belül.